Összes oldalmegjelenítés

2011. december 28., szerda

az Intimitásról-Mindenkinek


Az élet egy zarándokút, s ha nem találunk rá a szeretetre, akkor az is marad, soha sehová nem vezet el.Körben mozgunk, és nem jön el a teljesség pillanata, amikor azt mondhatnánk:"Megérkeztem.Azzá váltam, amiért jöttem. A mag a virágok kinyíltával elvégezte feladatát." A szeretet a cél, az élet egy utazás.  És a cél nélküli utazás szükségképpen neurotikus, véletlenszerű, sosem lesz iránya. Egyik nap észak felé mész, másnap délnek, utad esetleg marad, bármi bármerre elsodorhat. Hullámok hátán hánykolódó tutaj maradsz, ha nincs előtted tiszta cél. Lehet ez egy nagyon távoli csillag-teljesen mindegy-, de világosnak kell lennie. Ha távoli, az sem baj, csak legyen.
A tekinteted egyre a célra összpontosít, és akkor a tízezer kilóméteres út sem hosszú többé. Ha jó irányban haladsz, még a leghosszabb út sem jelent nehézséget. Ha azonban rossz irányba indulsz, akkor vagy egyáltalán nem haladsz semmilyen irányban, vagy minden irányban sietsz egyszerre, és az életed lassanként összeomlik. Ez a neurózis-ha összeroppansz az energiák alatt, mert nem tudod, merre indulj, mit tegyél, mivé légy. Ha nem tudod, merre menj, és miről szól ez az egész körülötted, akkor szakadék támad benned, egy seb, egy sötét lyuk, és állandó félelem száll fel belőle. Ezért élsz rettegésben. Akár rejtegeted, akár beszélsz róla, akár mindenki elől eltitkolod - félelemben élsz. Ezért rettegsz attól, hogy intim viszonyba kerülj valakivel - a másik észreveheti a fekete lyukat, ha túl közel engeded magadhoz.

Az intimitás szó a latin intimum kifejezésből származik, amely a "legbelsőnket" jelenti, legbelső lényegünket. Ha ott nincs semmi, akkor nem kerülhetsz bizalmas közelségbe senkivel. Nem engedheted meg, hogy létrejöjjönaz intimum, az intimitás, mert meglátják a lyukat, a sebet. Innen ered az intimitástól való félelem.
Még a szerelmesek között is ritka a valódi bizalom, ők sem engedik a másikat ilyen közel magukhoz. A barátság már csak egy szó, lényegének teljesen nyoma veszett. És miért? Mert nincs mit megosztaniuk egymással. Ki akarja megmutatni milyen szegény legbelül? Mindenki színlel inkább:" Gazdag vagyok, célba értem, tudom, mit teszek, tudom hová megyek."

Senki sem készült fel arra, nincs elég bátorsága ahhoz, hogy megnyíljon, és megmutassa belső zavarát, sebezhetőségét. A másik talán visszaélne vele, ezért a félelem. A másik talán túlságosan föléd magasodna, ha látná, hogy káosz uralkodik benned. Ha észrevenné, hogy útmutatóra van szükséged, hogy nem tudsz utat mutatni önmagadnak, akkor ő kezdene el utasításokat osztani neked. Ezért mindenki igyekszik védeni magát, hogy senki se ismerhesse meg belső reménytelenségét, nehogy visszaéljen vele. Ebben a világban túl sokan visszaélnek a helyzetükkel. 

A szeretet a cél. És amint tisztán látod magad előtt, egyre nagyobb benső gazdagságra teszel szert. Eltűnik a seb, és lótuszvirággá válik, a seb lótuszvirággá változik. Ez a szeretet csodája, a szeretet varázslata. A szeretet a legnagyobb alkímiai erő a világon. Azok, akik tudják, hogyan használják, elérhetik a legmagasabb csúcsot, melynek Isten a neve.