LÓGikai felébredés

"ahogy nézem anyám szenvedését
azt, ahogy a belső huzalozása
benne összegyűlt élmények
lerakódásai nem hagyják
hogy boldog legyen

egyre eltökéltebben érzem
hogy én nem hagyom
hogy a bennem levő
programok és érzelmi reakciók
gúzsba kössenek engem

kezdve azzal az érzéssel
hogy tehetetlenül nézem
hogy nem tudok neki
segíteni mindezektől
megszabadulni

szóval amikor az empátia
más szenvedése szomorúsága iránt
elszabotálja hogy jól érezd magad mert
folyton az jut eszedbe, hogy a másikkal mi van
az már valahol olyan mint átesni a ló túloldalára

mert valahol nála is pont ez a mechanizmus az
amiért ő sem tud boldog lenni és ennek az
ördögi láncnak abszurditását felismerve
lehet feloldozást kapni és továbblépni"

Veled

a sejtelmes sötétben vakon
kerestem ajkad szegletét,
remegve sóhajtottam rá
lelkem ezernyi csodáját


sóhajodban szépség,
lángokba borult testem,
ellopja gyermeki szíved
kacaját


feküdtünk ott a csendben,
mélán, gégemetszve,
haldokló fiatalságunk képe
gombostűre szúrva


melleim az ujjaid között
cikázva hintázik a kéj,
vadul a húsomba marsz,
én csókot csentem egy perc alatt....
s ez volt a pillanat

Mester és tanítványa.....