Összes oldalmegjelenítés

2011. szeptember 13., kedd

Veled

a sejtelmes sötétben vakon
kerestem ajkad szegletét,
remegve sóhajtottam rá
lelkem ezernyi csodáját



sóhajodban szépség,
lángokba borult testem,
ellopja gyermeki szíved
kacaját



feküdtünk ott a csendben,
mélán, gégemetszve,
haldokló fiatalságunk képe
gombostűre szúrva



melleim az ujjaid között
cikázva hintázik a kéj,
vadul a húsomba marsz,
én csókot csentem egy perc alatt....
s ez volt a pillanat


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése