unalmas üresség

......kábultan ébredtem, a levegő, az egész hetem egyenlő volt egy áporodott szagú kórtermi koszttal.néha úgy érzem nincs is testem és nem ebben a világban élek, mintha buborékon keresztül figyelném mi történik.
most tök üres vagyok.az utóbbi két évben ennyire üresnek nem éreztem magam.nem kiégettség ez, hanem üresség.
nyugalomban vagyok, meg békés is, de totál üres.


az utolsó másfél hónapom másról sem szólt, csak az elválásról, a leválásról, ezek hullámairól, az új befogadásáról, az új felfedezéséről. rendre elutasítottam mindenkit, bíráltam, nemeket dobáltam garmadával.
ami eddig nem működött, ezután sem fog. már nem csábulok az egyestés kalandok után, nem mászok bele kétes kimenetelű kapcsolatokba, egyszerűen nincs kedvem társkeresőkön észt osztani, hülyéket meggyőzni, fotókat prezentálni, hogy én vagyok az, hidd már el.aztán az ezrediket kimondani, "hát Pubi, két molylepkével jobban jártam volna".unom.unom a csajok féltékenységi próbálkozásait, hogy lovebokszon a blogomat olvassák, közben meg fórumon fikáznak, nézettségi mutatókra hajazva, mert a Csepkéről ha írnak, akkor közfelháborodást kelt, és örvénylik, akár a falusi pletyka. unom a facebook adta lehetőségeket, hogy ismerős ismerőse bököget, mikor  rákérdezek, hogy WTF, meg ki a rosseb vagy, jön a smúzolós dumával, szerinte én jelöltem be őt. anyád vasporos pi***ája jelölget, az. unom a korlátolt kezelőfelületeket, hogy tele van programhibával (lásd facebook), és még nem javították a hibát, mert ahhoz is hülyék.unom a recskagépeket, unom a menedzserstílust, a komolytalanokat, a lebegtetőket, a hazárdírozókat, a "de még egy fotót küldjél már"okat.
hónapokkal ezelőtt lezártam ezt a fajta létezést, nincs értelme, csak megy el rá a drága időm.tapasztaltam belőle, nincs rá igényem.



új élet van, új cél van.új meló, új emberek, új környezet, új Donság :DDD.


Grain történetét most félbehagytam, nincs erőm, ráadásul gyilkossággal keveredett féltékenységi jelenettel kellene boronálnom a mostani részt.nem megy.talán mert nincs bennem féltékenység, sem gyilkosságra való hajlam....milyen jó, hogy nem vagyok skizofrén szuicid :DDDD még magam ölném meg magamat, aztán kitalálnám, hogy nem is én tettem.




kellene egy macska....:DDDDDDDDDDDDDDDDD 
Schrödinger macskája.
halakkal nem lehet "beszélgetni".

mit is tudsz valójában?

Abban a pillanatban, amikor jónak nevezel egy embert, elfordítod róla a tekinteted. Felcímkézted az illetőt, beskatulyáztad, besoroltad egy kategóriába. 

Miután kijelentetted, hogy ez az ember rossz, hogyan nézhetnél többé a szemébe? Kapásból ítéletet hoztál vele kapcsolatban, egyszer s mindenkorra végeztél vele. Az illető többé nem jelent rejtélyt számodra. 

Megfejtetted a rejtélyt, rá ragasztottad a jó vagy a rossz címkét, és mostantól már nem a valósággal, hanem ezekkel a címkékkel érintkezel.

Mostantól már a minősítésének megfelelően viselkedsz. Nem magához az emberhez beszélsz, hanem a saját magad alkotta kategóriához, a magad alkotta képmáshoz.

És a legtöbb ilyen címkét nem is te magad gyártod le saját tapasztalataid, élményeid alapján, hanem már készen veszed át, és teszed magadévá mástól... 

...önként adva fel még a lehetőségét is annak, hogy megéld a valóságot

Gondolatban megölted

eltemetted a másikat

sírjára címkét véstél

szerelem AZ

" ha egyik a másikat repülni

hagyja s ha leesik fél szárnyát kölcsönadja

a szárnyát adja

nem a sajnálatát

nem az együttérzését

nem ül le veled a földre búslakodni

nem adja fel érted a szabadságát az életét

a szárnyát adja, hogy repülhessél tovább, szabadon...

...kölcsön"

az Intimitásról-Mindenkinek

Az élet egy zarándokút, s ha nem találunk rá a szeretetre, akkor az is marad, soha sehová nem vezet el.Körben mozgunk, és nem jön el a teljesség pillanata, amikor azt mondhatnánk:"Megérkeztem.Azzá váltam, amiért jöttem. A mag a virágok kinyíltával elvégezte feladatát." A szeretet a cél, az élet egy utazás.  És a cél nélküli utazás szükségképpen neurotikus, véletlenszerű, sosem lesz iránya. Egyik nap észak felé mész, másnap délnek, utad esetleg marad, bármi bármerre elsodorhat. Hullámok hátán hánykolódó tutaj maradsz, ha nincs előtted tiszta cél. Lehet ez egy nagyon távoli csillag-teljesen mindegy-, de világosnak kell lennie. Ha távoli, az sem baj, csak legyen.

A tekinteted egyre a célra összpontosít, és akkor a tízezer kilóméteres út sem hosszú többé. Ha jó irányban haladsz, még a leghosszabb út sem jelent nehézséget. Ha azonban rossz irányba indulsz, akkor vagy egyáltalán nem haladsz semmilyen irányban, vagy minden irányban sietsz egyszerre, és az életed lassanként összeomlik. Ez a neurózis-ha összeroppansz az energiák alatt, mert nem tudod, merre indulj, mit tegyél, mivé légy. Ha nem tudod, merre menj, és miről szól ez az egész körülötted, akkor szakadék támad benned, egy seb, egy sötét lyuk, és állandó félelem száll fel belőle. Ezért élsz rettegésben. Akár rejtegeted, akár beszélsz róla, akár mindenki elől eltitkolod - félelemben élsz. Ezért rettegsz attól, hogy intim viszonyba kerülj valakivel - a másik észreveheti a fekete lyukat, ha túl közel engeded magadhoz.

Az intimitás szó a latin intimum kifejezésből származik, amely a "legbelsőnket" jelenti, legbelső lényegünket. Ha ott nincs semmi, akkor nem kerülhetsz bizalmas közelségbe senkivel. Nem engedheted meg, hogy létrejöjjönaz intimum, az intimitás, mert meglátják a lyukat, a sebet. Innen ered az intimitástól való félelem.

Még a szerelmesek között is ritka a valódi bizalom, ők sem engedik a másikat ilyen közel magukhoz. A barátság már csak egy szó, lényegének teljesen nyoma veszett. És miért? Mert nincs mit megosztaniuk egymással. Ki akarja megmutatni milyen szegény legbelül? Mindenki színlel inkább:" Gazdag vagyok, célba értem, tudom, mit teszek, tudom hová megyek."

Senki sem készült fel arra, nincs elég bátorsága ahhoz, hogy megnyíljon, és megmutassa belső zavarát, sebezhetőségét. A másik talán visszaélne vele, ezért a félelem. A másik talán túlságosan föléd magasodna, ha látná, hogy káosz uralkodik benned. Ha észrevenné, hogy útmutatóra van szükséged, hogy nem tudsz utat mutatni önmagadnak, akkor ő kezdene el utasításokat osztani neked. Ezért mindenki igyekszik védeni magát, hogy senki se ismerhesse meg belső reménytelenségét, nehogy visszaéljen vele. Ebben a világban túl sokan visszaélnek a helyzetükkel. 

A szeretet a cél. És amint tisztán látod magad előtt, egyre nagyobb benső gazdagságra teszel szert. Eltűnik a seb, és lótuszvirággá válik, a seb lótuszvirággá változik. Ez a szeretet csodája, a szeretet varázslata. A szeretet a legnagyobb alkímiai erő a világon. Azok, akik tudják, hogyan használják, elérhetik a legmagasabb csúcsot, melynek Isten a neve.

és a Szabadságról mit gondolsz???

Az önismerethez nincs bevált recept. Lehet pszichológushoz vagy lélekbúvárhoz fordulni, hogy megtudjunk valamit magunkról, de az még nem önismeret.Az önismeret akkor valósul meg, amikor megismerjük magunkat valamilyen kapcsolatban, amely minden pillanatban megmutatja, kik vagyunk. Az emberi kapcsolatok valójában tükrök, amelyekben valóságos énünket látjuk. Az emberek többsége viszont képtelen úgy tekinteni kapcsolataira, hogy azokban saját magát vizsgálja, mivel azonnal elutasítja vagy megindokolja, amit lát. Ítélkezünk, értékelünk, összehasonlítunk, tagadunk vagy elfogadunk, de sohasem figyeljük meg, hogy ténylegesen mi történik. A lényeg - amely a látható világ mögötti Valóság - láthatatlan marad. Sok ember számára ez tűnik a legnehezebbnek, pedig kizárólag ez lehet az önismeret kezdete. Ha valaki képes önmagát úgy látni, ahogy társkapcsolatainak eme különleges, torzításoktól mentes tükre mutatja. Ha valaki bele tud nézni ebbe a tükörbe teljes figyelemmel, és valóban látja azt, amit mutat, tudatosítja azt... elutasítás, bírálat vagy értékelés nélkül - és ezt őszinte érdeklődéssel teszi -, rájön, hogy az elme képes megszabadítani magát minden kötöttségtől. Csak így lehet az elme olyan szabad, hogy felfedezhesse azt, ami a gondolatok mögött van.Végső soron lehet az elme bármilyen - tanult vagy tanulatlan, tudatos vagy tudattalan, korlátozott vagy feltételekhez kötött -, és akármilyen messzire toljuk ki határait, az még mindig a gondolatok területén marad. A szabadság viszont valami egészen más.

A gondolkodástól a megértésig

"A gondolkodás a megértés hiánya.Azért gondolkozol, mert nem értesz.Amikor megszületik a megértés, eltűnik a gondolkodás.A gondolkodás nem adhatja meg a helyes választ, mert csak azt tudja ismételgetni, amit már ismert.

A megértés friss, új. Semmi köze a múlthoz. A megértés itt és most van.Bepillantás a valóságba. A megértés tiszta intelligencia.Tudást kaphatsz, intelligenciát nem.Az intelligencia Veled született. 

Az a frissesség, ami eláraszt a cselekvés közben, az megértésből táplálkozik. És akkor a válasz totális, itt és most van, ezt a kihívás eredményezi, nem a múlt.

A megértés embere igaz.Még ha azt is feleli "nem tudom", sokkal értékesebb a tudatlansága, mint az elme tudása, mert az ő tudatlansága, a tudatlanságának az elfogadása legalább közelebb van az igazsághoz.Legalább nem próbál színlelni, nem álszent.Közvetlenül belenéz a dolgokba.Közvetlen a bepillantása.De fel tudja használni minden felhalmozott tudását, hogy segítsen a bepillantásnak elérnie téged.Fel tud használni mindent, amit összegyűjtött arra, hogy világossá tegye előtted azt, amit el szeretne juttatni hozzád. Az azonban, amit eljuttatni igyekszik, a sajátja. A szavak lehetnek kölcsönzöttek, a nyelv is kölcsönzött-annak kell lennie-, a fogalmak is, csak az nem, amit eljuttatni kíván.A tartály a memóriából érkezik, de a tartalom a saját bepillantása lesz.

Ugyanakkor, akiből hiányzik a megértés, az a sok-sok gondolat áldozatául esik, mert egyetlen bepillantása sincs, ami középpontot adhatna neki.Csak egy gondolattömege van, aminek a tagjai nem kapcsolódnak egymáshoz, sőt akár homlokegyenest ellenkeznek egymással-ellentmondásban állnak, kibékíthetetlen ellenségek.

Egy egész tömeg van benne, -még csak nem is csoport, nem is társadalom, hanem egy tömeg- gondolatokból, melyek ott zizegnek az elme belsejében.

A gondolkodás olyan, mint sok-sok ezer nőt kényeztetni egyszerre.Persze, hogy beleőrülsz.A megértés nagyon egyszerű:összeházasodsz egy bepillantással, de az a bepillantás úgy működik, mint fénysugár, fáklya.Bárhová irányítod a fáklyádat, rejtélyek tárulnak fel, eltűnik a sötétség.

Üzenet:Próbáld megtalálni önmagadban az elrejtett megértést.Ezt úgy teheted meg, hogy eldobod a gondolkodást.A gondolkodás eldobására pedig két lehetőség nyílik:a meditáció vagy a szeretet."