Az önismerethez nincs bevált recept. Lehet pszichológushoz vagy lélekbúvárhoz fordulni, hogy megtudjunk valamit magunkról, de az még nem önismeret.Az önismeret akkor valósul meg, amikor megismerjük magunkat valamilyen kapcsolatban, amely minden pillanatban megmutatja, kik vagyunk. Az emberi kapcsolatok valójában tükrök, amelyekben valóságos énünket látjuk. Az emberek többsége viszont képtelen úgy tekinteni kapcsolataira, hogy azokban saját magát vizsgálja, mivel azonnal elutasítja vagy megindokolja, amit lát. Ítélkezünk, értékelünk, összehasonlítunk, tagadunk vagy elfogadunk, de sohasem figyeljük meg, hogy ténylegesen mi történik. A lényeg - amely a látható világ mögötti Valóság - láthatatlan marad. Sok ember számára ez tűnik a legnehezebbnek, pedig kizárólag ez lehet az önismeret kezdete. Ha valaki képes önmagát úgy látni, ahogy társkapcsolatainak eme különleges, torzításoktól mentes tükre mutatja. Ha valaki bele tud nézni ebbe a tükörbe teljes figyelemmel, és valóban látja azt, amit mutat, tudatosítja azt... elutasítás, bírálat vagy értékelés nélkül - és ezt őszinte érdeklődéssel teszi -, rájön, hogy az elme képes megszabadítani magát minden kötöttségtől. Csak így lehet az elme olyan szabad, hogy felfedezhesse azt, ami a gondolatok mögött van.Végső soron lehet az elme bármilyen - tanult vagy tanulatlan, tudatos vagy tudattalan, korlátozott vagy feltételekhez kötött -, és akármilyen messzire toljuk ki határait, az még mindig a gondolatok területén marad. A szabadság viszont valami egészen más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése