FUNDAMENTUM

Elysium

" Bíborvörösen
virágokon leng árnyam.
Réten andalgok:
s tavaszkezű szellők
cirógatják hajamat.


Boldog volt álmom:
áradt folyam sodrába
vörös festékem öntöm, hogy megláthassa
távoli szerelmesem.


Tegnap lett volna,
vagy eltelt ezer év is
Kedvestől távol?
Vállam mindegyre érzi
kezei érintését."

egy őrült nő margójára....

....csak szerette...

男性侍の間で、....

"A virágok között a cseresznyevirág, az emberek között a szamuráj a legkülönb."

A Gépies Ragaszkodásosditól az Önismeretig

Ha valakinek hatalma van felettem,
bármit tesz, zavarni fog...


A helyzetből csak az a kiút,
ha megtalálom a módját, 
hogy senkinek ne legyen hatalma felettem, 
mert nem számít mit tesz, mond, csinál-
s nem azért, mert érzéketlen vagyok, 
csupán csak megszabadulok a ragaszkodástól-
hiszen bármi történik
nekem így is jó, úgy is jó...




Én feladtam minden olyan gondolatot, 
problémát amely úgy szól, hogy "Ő". 
Amint problémám van valakivel, egyből, 
reflexszerűen átváltok arra, hogy 
"ÉN BENNEM MI A PROBLÉMA". 


Ez alatt nem azt értem, hogy ostorozom magam, 
hanem azt, hogy 
MAGAMON IGENIS TUDOK VÁLTOZTATNI, 
míg másokon nem tudok.
Ha csipkednek a szúnyogok, 
akkor nem a rovarírtót keresem, 
hanem a szúnyogriasztót kenem magamra.


Ha esik az eső, nem a 
meteorológiával kezdek el foglalkozni, 
meg az időjárásmódosítással, 
hanem veszek egy esernyőt



mert a világ összes szúnyogját 
lehetetlen kiirtani, 
de magamat bekenni riasztóval 
1 perc alatt minden problémámat 
megoldja és nem kerül semmibe


aki ezt nem fogja fel, az idióta... 
mert aki TÉNYLEG meg akarja
oldani a problémát, az megteheti 
1 perc alatt.... 
csak valamiért érzelmileg úgy vagyunk beállítva, 
hogy a világot kell megváltoztatni 
és nem önmagunkat
és ez a gondolkodásmód 
elszabotálja a probléma megoldást. 




nem azt mondom, hogy 
szarjál az emberek fejére
azt mondom, hogy ne őket elemezd, 
hanem magadat
és elemzés alatt NEM azt értem, 
hogy magadat okold, büntesd, stb.


Neked van egy működésed... 
ezt akard megérteni... 
mert akkor tudsz változtatni azon, 
hogy mire hogyan reagálsz


ez nem etikai, erkölcsi, morál kérdése, 
hanem egy mérnöki feladat
a mérnök szétszedi a gépet, 
hogy megérthesse a működését... 
nem foglalkozik azzal, hogy a gép helyes-e 
vagy gonosz-e
ha a gép nem jól működik, 
mert szenvedést okoz önmagának, 
akkor azt meg kell ismerni és
megszerelni, hogy ne okozzon 
fájdalmat a működésével
ez egy PRAKTIKUS hozzáállás 
és nem egy ítélkező hozzáállás.


Így álljál magadhoz is. 
Te csak egy ember vagy, 
aki így meg úgy működik. 
Nézzük meg mit lehet kezdeni azzal ami van... ítélkezés nélkül...

LÓGikai felébredés

"ahogy nézem anyám szenvedését
azt, ahogy a belső huzalozása
benne összegyűlt élmények
lerakódásai nem hagyják
hogy boldog legyen

egyre eltökéltebben érzem
hogy én nem hagyom
hogy a bennem levő
programok és érzelmi reakciók
gúzsba kössenek engem

kezdve azzal az érzéssel
hogy tehetetlenül nézem
hogy nem tudok neki
segíteni mindezektől
megszabadulni

szóval amikor az empátia
más szenvedése szomorúsága iránt
elszabotálja hogy jól érezd magad mert
folyton az jut eszedbe, hogy a másikkal mi van
az már valahol olyan mint átesni a ló túloldalára

mert valahol nála is pont ez a mechanizmus az
amiért ő sem tud boldog lenni és ennek az
ördögi láncnak abszurditását felismerve
lehet feloldozást kapni és továbblépni"

Veled

a sejtelmes sötétben vakon
kerestem ajkad szegletét,
remegve sóhajtottam rá
lelkem ezernyi csodáját


sóhajodban szépség,
lángokba borult testem,
ellopja gyermeki szíved
kacaját


feküdtünk ott a csendben,
mélán, gégemetszve,
haldokló fiatalságunk képe
gombostűre szúrva


melleim az ujjaid között
cikázva hintázik a kéj,
vadul a húsomba marsz,
én csókot csentem egy perc alatt....
s ez volt a pillanat

Mester és tanítványa.....